"Az irodalom és a magyar nyelv útján Erdélyben"

1. nap

2015. május 31. hétfő

A hosszú utazás után Arany János nyomába eredtünk, irány Nagyszalonta. A buszról leszállva megszólalt a templom haragja és eljátszotta a Kossuth nótát. "...éljen a magyar szabadság, éljen a haza". Városnéző túránkon felkutattuk Arany János szülőházát is, s leróttuk tiszteletünket a kis parasztház ablaka alatt, majd megnéztük a feketén bólingató eperfa lombját. Átsétáltunk a "már nem" Csonka toronyba. Arany János múzeumában megérintett bennünket a régmúlt, de még mai is élő XIX. századi irodalom szellemisége. Közösen elszavaltuk a "Walesi bárdok"-at. Következő állomásunk Magyarország egyik hajdani kulturális fővárosa a Sebes-Kőrös partján, Nagyvárad. Első állomás szent királyunk, I. Lászlótemplomba. Hatalmas osztlopok, belső terek, áhitat. Vezérünk Csaba ("királyfi")  érdekes történetekkel színesiti az amúgy is csupa virággal teli katolikus székesegyház szép kertjét. Ezután felkeressük Gulácsy Irén házát, s az emléktábla előtt tisztelgünk a Fekete vőlegények szerzőjének írói nagysága előtt. A közelben a Petőfi park árnyas fái között sétálva gyertyát helyezünk el József Attila, és Petőfi Sándor szobrainál. Sétánkat a belváros szecessziós épületei között folytatjuk. Következő úti célunk az Ady Endre Líceum. Az Ady utcában a Nagyváradi Napló szerkesztőjének házát is felkerestük. Majd átsétáltunk a Kőrös folyó másik partjára, ahol a Vitéz Mihály tér éppen szépülő épületeit csodálhattuk meg. Közben kinyitott az Ady Múzeum, s részt vehettünk egy kis időutazáson a költő géniusz segítségével. Utolsó programunk volt a város névadója, a nagy Vár megtekintése.

2. nap

2015. június 1. kedd

Megcsodáltuk az Árpád-házi királyok idején épült templomot. A Kárpát-medence egyik legértékesebb műemléke a XII. században épült, a román kori templom freskóin Sz. István, Sz. Imre, Sz. László is látható. Róluk szóló mondákat olvastunk fel a templomkertben a Képes Krónikából. Majd a templomkertben megkoszorúztuk a Belényesi-medence 1944-ben meggyilkolt ártatlan áldozatainak kopjafás emlékművét. Ellátogattunk a magyarremetei román iskolába, ahol működik egy összevont magyar tannyelvű osztály is. Az ottani és a mi diákjaink közös szavalattal köszöntötték egymást, átadtuk ajándékainkat és a két intézményvezető testvériskolai kapcsolat kialakításában állapodottmeg. Délután nagy teljesítmény túra várt ránk a tengerszint felett 1400 méteren. A Köves-Kőrös zuhatagos medrét követve, a hajtűkanyarokkal tűzdelt hegyoldalban már 1000 méter felett jártunk. Túra közben megismerkedtünk a forrásvidék különleges növény és állatvilágával. Elénk tárult a festői szépségű Pádis-fennsík. A békésen legelésző pej, fakó, deres, s a piros tetős, fehérre meszelt házikók az élményt még varázslatosabbá tették. S még valami, amit még eddigi életünkben sohasem hallottunk: "a csend hangjai". Ez a katartikus élmény néhányunk szemébe apró kis könnycseppeket csalt. Ezután még meghódítottuk Bogakő sziklaperemét. Fila István előadását hallgattuk meg a Belényesi-medence tájnyelv sajátosságairól. Erkölcsi intelmek hangzottak el magyarságunk ápolásáról, valamint a természet közeli életmód és táplálkozás jótékony hatásait ismerhettük meg és próbálhattuk ki: az ottani forrásvízből készült leves, kapor és áfolya tea, kecsketej stb. - a nagyon kedves és szimpatikus István bácsi segítségével. A szálláshely működésének célja: rendszeresen látogassanak el az anyaországból érkező és visszatérő magyarok, hogy hírét vigyék az ottani szíves vendéglátásnak és a helyi ételfinomságoknak. Előadása közben használja és bemutatja az archaikus gyökerű magyar tájnyelv sajátosságait, nyelvi formuláit.

3. nap

2015. június 2. szerda

Sólyomistenünk védőszárnyai alatt frissen ébredtünk, s egy kiadós reggeli után feltöltve belső energiával bátran vágtunk neki a mézgedi-"Mézes"- barlang túrának. Indulás a föld alá. A sötét, hűvös alagutakban, a cseppkövekkel "kirakott" termekben aztán szabadon engedtük "határtalan" fantáziánkat. Rögtönzött kémia óra keretében a cseppkő képződés folyamatát beszéltük át. A barlangok kialakulásának körülményeiről földrajzot tanító kollégánk tartott kiselőadást bevonva a gyerekeket és felelevenítve órai ismereteiket. Félelemmel teli borzongással léptünk be a denevérek termébe, de szerencsére ép bőrrel és hajjal távoztunk. Hazafelé beugrottunk Várasfenesre, a Győrffy István Népismereti Otthon kiállítására. Megismertük Juliska nénit is, aki nagy lelkesedéssel mesélt gyermekkori élményeiről, s közben bemutatta nekünk a saját házában berendezett régi parasztbútorokat, népi viseleteket, szerszámokat. Megtudhattuk, hogy "régen" a vagyonosodási vizsgálat a tiszta szobában kezdődött. A gazdaság mértékét a dunyhák, párnák száma, és magassága határozza meg. Ma ismét tanultunk valami újat. A beszélgetés kezdetén a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy mindenkinek 3, eddig ismeretlen szót kell megjegyeznie a látottakból akár eszköz vagy viseleti tárgy. Szakács Zoltán lelkész egy hónappal érkezésünk előtt elköltözött, Gábor Ferenc író fogadott bennünket. A Kőristárkányi tragédia helyszínén, ahol családok sorsa pecsételődött meg egyetlen nap alatt, koszorúztunk. Gábor Ferenc, mint leszármazott, könyveiben feldolgozta az itt élő, s brutálisan meggyilkolt magyarok sorsát. Megrázó részletességgel beszélt az 1919. április 19.-i eseményekről. Az emlékmű közvetlen szomszédságában két épület található, a református templom és az iskola. Mindkettőt meglátogattuk. Az iskolában ajándékot adtunk át magyar diákoknak és beszélgettünk a két iskolarendszerről.

4. nap

2015. január 3. csütörtök

Sanyi bácsi belecsapott a lóerők közé, irány a Király-hágó. Bánffyhunyadon az erődtemplom kertjében megkoszorúztuk Petőfi kopjafáját, s láthattuk a híres kőasztalt, amely körül ülve sok híres magyar író, költő, építész beszélgetett barátaival, s szövögette világot megváltó terveit. Beszélgettünk a nyelvek kialakulásáról megtartó erejéről. A Kalota partján Ady Endrétől szavaltunk. Elutaztunk Körösfőre és megtekintettük a református templomot. Indultunk Kolozsvárra. Ki mással kezdtük volna ismerkedésünket az ősi magyar városban, ha nem Mátyás királlyal. Még mindig uralja a város főterét, s szigorú tekintetével őrzi a békét, rendet, nyugalmat. Egy kis utcában megtaláltuk szülőházát, amelyről turistavezetőnk, Éva néni mesélt érdekes történeteket. A közelben található egy szépen díszített Ferences-rendi templom. Újabb ismerettel gazdagodtunk: már tudjuk mit jelent a refektórium (=étkezde). Mielőtt felkeressük a Házsongárdi temetőt, áldást kérünk az angyalok vezérétől, Szent Mihálytól, a róla elnevezett templomban. A temetőben megkoszorúztuk Dzsida Jenő és Reményik Sándor sírját. Megtekintettük a kastélyt, majd elfoglaltuk szálláshelyünket. A finom vacsora után mindenki elmondta a kedvenc Wass Albert idézetét, melyeket összegyűjtottünk, és Füveskönyvet készítettünk belőle iniciáléval díszítve. Találkoztunk és együttnépi játékokat játszottunk a Kallós kollégium diákjaival.

5. nap

2015. június 4. péntek

Ma június 4.-ét írtunk, ami egyben a Nemzeti Összetartozás Napja is. A kollégium nagytermében a helyi diákokkal közösen emlékeztünk a Trianon kastélyban a történt nemzeti tragédiánkra. Elszavaltuk a Himnuszt és a Szózatot, majd Ági néni, az irodalom tanárunk szavalt el egy megrendítően szép Wass Albert verset. Ezt követően az erdélyi magyar diákok mutatkoztak be dallal, tánccal, majd kötetlen beszélgetés következett. Ajándékokat adtunk át és címeket cseréltünk. A több száz méter magas tordai sziklafalak között borladozva követtük a piros kör alakú turistajelzést. Elképzeltük, hogy itt járt egykoron lovagkirályunk, Szent László. Imádságára kettéhasadt a hegygerinc, s így megmenekült üldözői, a kun lovasok elől. A fárasztó túra után kis pihenőre számítottunk, de nem így történt. Rövid buszozás után programunk a föld alatt folytatódott. A tordai sóbánya 115 méter mély tárnáiban barangoltunk, lépcsőztünk, lifteztünk, visszhangoztunk, és csónakáztunk a Styx folyó éjsötét vizén. Sétát tettük Válaszúton, majd hazaérve a kollégium diákjaival megosztottuk kedvenc Was Albert idézetünket, megcsodáltuk nyelvi gazdagságát, péld értékű magyarságát. Zárásként táncházat tartottunk és közösen énekeltünk.