"Eleink nyomában, a Murától az Adriáig"

1. nap 
2016. április 18.

Hétfőn reggel nagy izgalommal gyülekeztünk az iskola parkolójában, számolgattuk a csomagokat és hallgattuk a szülői intelmeket. Amikor megérkezett a busz, pillanatok alatt bepakoltuk a bőröndöket, és egy gyors létszámellenőrzés után el is indultunk. Az ötnapos Határtalanul program első állomása Muraköz megye székhelye, Csáktornya volt, ahol megnéztük a Zrínyiek sasfészkének nevezett Csáktornyai Várat. A Zrínyi család családfáját megismerve, az ősökről készült festményeket nézegetve, a szalonok, szobák, étkezők és a konyha régi bútorain túl, évszakhoz és ünnepekhez tartozó szokásokat, gyerekjátékokat is láthattunk. Ezt követően sétát tettünk a városban, ahol a ferences kolostor épületét és a különböző korban épített házak díszítését tanulmányoztuk. Majd rövid buszozás után Zrínyifalván, a Zrínyi halálának emlékére állított oszlop mellett Rita felolvasta a költő, hadvezér haláláról szóló történetet, majd Kata és Eszti elhelyezték iskolánk koszorúját. Tovább indultunk és Zagorjéban, majd Lepoglavára érkeztünk, ahol a magyar alapítású pálos szerzetesrend templomát néztük meg. Ezután izgalmas volt nézni, ahogy a csipkeverő asszonyok ügyesen készítették a híres lepoglavai csipkét. Utunk ezután Trakostyán várához vezetett, melyet hosszú szerpentin megmászása után tudtunk meghódítani. A vár termein végighaladva újabb időutazásban volt részünk. Nemcsak a várat vettük be, de a tó partjáról a meredek hegyoldalon át próbálták „katonáink” a bástyát bevenni, és akinek ez sikerült, az a lépcsőkön leszaladva jelentette a parancsnoki hídon a sikeres hódítást. Nagy csatákat vívtunk, majd jóízűen megebédeltünk és folytattuk utunkat Horvátország jelenlegi fővárosába, Zágrábba, ahol a szállásunkat kellett elfoglalni. Majd lefekvés előtt kitöltöttük napi programról szóló feladatlapokat, és végre aludhattunk.

2. nap 
2016. április 19.

Sajnos szakadó esőre ébredtünk, ezért nagyon aggódtunk a zágrábi városnézés miatt. Reggeli után esernyőkkel és esőkabátokkal felszerelkezve mentünk el a Balassi Intézetbe. Itt nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg a Zágrábba élő magyarok életéről, majd városnéző sétára indultunk közösen, s még az eső is elállt. Megnéztük a Katedrálist, a Jellasics bán téren megtekintettük a nagy nemzeti hős lovas szobrát, és meghallgattuk a szobor felállításának történetét, és felidéztük az 1848-as eseményeket. A várban tett sétánk során sok gyönyörű épületeket láttunk, majd a Lotrscak toronyhoz mentünk, ahol meghallgattuk a déli ágyúszót, ezután siklón leereszkedtünk a szállásunkra, bepakoltunk a buszba és elindultunk a tengerpart felé. Utunk nagy részén szakadt az eső, de mikor az utolsó alagúton is átértünk nemcsak a csodálatos Kvarner-öböl tárult a szemünk elé, hanem a nap is kikukucskált a felhők mögül. Mire Opátijába ékeztünk már csodálatos napsütés fogadott bennünket. Kiadós sétát tettünk a tengerparton, megnéztük az első villát, és csodás parkjában, a zenepavilonban gyönyörű dallamok mellett szépséges virágokban gyönyörködtünk. Ezután a Hotel Belluveu épületénél megkoszorúztuk a Dr. Markusovszky Lajos tiszteletére állított emléktáblát, sétáltunk a híres Lugomare sétányon. Végül buszunkkal Rijekába indultunk, hogy elfoglaljuk szállásunkat. A szobák elfoglalása után és a finom vacsora elfogyasztása után még beszélgettünk kicsit, aztán nyugovóra tértünk.

3. nap 
2016. április 20.

A szállásunkról városnézésre indultunk, megnéztük Fiume nevezetességeit, a Várkaput, az Óratornyot, a Kormányzói Palotát. A korzón sétálva a kikötőbe jutottunk, ahol láthattuk a hatalmas hajókat és megvizsgáltuk a tenger vizét. A hajók között úszkáló halakat és a hínárok között kapaszkodó tengeri csillagokat nem mindenki vette észre, de végül minden társunknak megmutattuk a csodás és hatalmas példányokat. Ezután úgy döntöttünk, hogy az 500 lépcső helyett mégis busszal megyünk fel a Trsat Erődbe, ahonnan csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk. Már elég erősen ebédidő volt, amikor visszaértünk a buszhoz, így csak egy kiadós ebéd elfogyasztása után indultunk a következő állomásunk felé. Hosszabb utazás következett, mivel Varasd volt a következő úti célunk, ezért jólesett egy kis pihenés útközben. Varasdra érkezve fotókat készítettünk a várról, megnéztük a városközpont nevezetes épületeit, a Városházát, a Színházat, a szerelemlakat gyűjteményt, majd a Temetőben lévő élő sövényeket, melyeket még mindig gondoznak. Ezután buszra szálltunk és búcsút mondtunk Horvátországnak, és elindultunk Szlovéniába, Lendvára ahol a szállásunk volt.

4. nap 
2016. április 21.

Reggeli után busszal Lendvára indultunk, ahol először a Makovecz Imre által tervezett Művelődési Házat, azon belül pedig a színháztermet néztük meg. Az épület előtt megkoszorúztuk Zala György szobrát, majd hatalmas fagerendák által tartott falak között nézelődve a falusi utcák képét idéző nézőtérre és színpadra érkeztünk. Mindenki csodálkozva szemlélődött, majd indultunk tovább, mert vártak ránk a Bánffy Központban, mely a Lendván és a környéken élő magyarság központjaként működik. A ház utcai részében könyvesbolt üzemel, hátrébb különböző kiállítások és művészeti csoportok működésére és megemlékezések tartására használható helyiségek találhatók. A helyi magyarok képviseletében egy magyarországi születésű tanár bácsi fogadott bennünket, és mesélt nekünk arról a munkáról, melyet a magyar kultúra megőrzéséért tesznek. Ezután Szent Katalin Templomba mentünk, mely előtt áll Szent István királyunk szobra. Ezt követően a Lendvai Vár felfedezése követezett, melynek régi falai között láthattunk lepkegyűjteményt és egy rövid filmmel bemutatták a város és környékének történetét. Majd a törökkori végvárak életével, a hetési néprajzi kultúrával és a lendvai születésű Zala György emlékszobrász alkotásaival ismerkedtünk. Ezután megebédeltünk, megkóstoltuk a helyi péksüteményeket, majd a Lendvai Kétnyelvű Iskolába mentünk látogatóba. Az iskola egyik tanára mutatta be az intézményt, amely a környéken élő magyar gyerekek számára biztosít tanulási lehetőséget a középiskola befejezéséig. Végigsétáltunk és megnéztük az osztálytermeket, beszélgettünk a diákokkal, majd átadtuk ajándékainkat.Ezután buszunk felkapaszkodott a lendvai szőlőhegyre, ahol megnéztük a Kápolnát és benne Hadik Mihály múmiáját. Ezután felkapaszkodtunk a hegy másik oldalára, és megnéztük a Kilátót, ahonnan csodálatos látvány tárult a szemünk elé, hiszen egészen a Varasdi hegyekig elláttunk. Este vacsora után felköszöntöttük Enikőt egy szuper tortával, majd focimeccs és dumaparti zárta az esti programot.

5. nap 
2016. április 22.

Kirándulásunk utolsó napján reggeli után mindenki összepakolt, és búcsút vettünk szállásunktól, majd buszunkkal Dobronakra indultunk. Látogatást tettünk a helyi kétnyelvű iskolába, majd biológia órát tartottunk az Orchidea Farmon, ahol csodaszép növények között annyi orchidea volt, amennyit életünkben összesen sem láttunk. Az anyáknapi bevásárlás is megtörtént, mert természetesen mindenki vitt haza a virágokból. Innen utunk Göntérházára vezetett, ahol a Kétnyelvű Iskolában fogadtak bennünket. Megnéztük a tornatermet, az osztályokat, az ottani diákok megvendégeltek bennünket, majd miután mi is átadtuk ajándékainkat egy izgalmas focimeccs vette kezdetét. Miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól Dobronakon hosszú sétát tettünk az Energia Parkban, mely egy hatalmas erdőben található. A programok végeztével és egy kiadós ebéd után már Magyarországon folytattuk utunkat, ahol megnéztük Szentgyörgyvölgyön a kékfestős kazettás templomot, majd Magyarföldön a faharangláb és a Fatemplom építésének izgalmas történetet hallgattunk Ili nénitől, majd a geológiai láda megkeresésére indultunk. Sajnos nem találtuk meg, de ennek ellenére rengeteg élménnyel gazdagodva érkeztünk haza a kirándulásról.