"Erdély történelme a természetben" Határtalanul!

1. nap

A magyar nép története sok-sok évszázadon át összefonódott Erdélyével. Az itt élő emberek megmaradtak igazi magyarnak, s a természet is megőrizte érintetlenségét. Szerencsések lehetünk, hogy ilyen fiatalon eljuthattunk Tündérországba.

2023. május 8-án izgatottan és várakozással telve indultunk útnak. A hosszúra nyúló magyarországi utazást követően átléptük a határt. Furcsa volt a sok román zászló, hiszen tudtuk, hogy Szent László királyunk városa, Nagyvárad vár bennünket a Petőfi parkkal, benne Bethlen Gábor, József Attila és Petőfi Sándor szobrával. Ez utóbbit meg is koszorúztuk. Kis sétát tettünk a Püspöki palota arborétumában, majd a Király-hágó varázslatos szerpentinjei következtek.

A csúcson pihenőt tartottunk. Ekkor jöttünk rá, hogy nem az odautazásunk a lényeg, hanem az ottlétünk, hogy megéljük kirándulásunk minden pillanatát. Az a friss levegő, a kilátás, a hegyek! Itt értettem meg, miért kell minden magyarnak eljönnie ide!

Napunk zárásaként Kolozsvárra érkeztünk, ahol idegenvezetőnk segítségével megcsodáltuk a Szent Mihály templomot. Megtekintettük Hunyadi Mátyás szülőházát és a templom előtti híres lovas szobrát is. Késő este a szállásra érve fáradtan zuhantunk ágyba. Nem éreztük ugyan az otthoniak szerető közelségét, de a következő nap várakozásának izgalma álomba ringatott bennünket.

KÉPEK

 

2. nap

Reggeli után Korond felé vettük az irányt. Ott két ősi mesterséggel, a taplászéval és a fazekaséval ismerkedtünk meg. Zoli bácsi, a taplász, Európában egyedülállóként a taplógombából készít szebbnél szebb tárgyakat. Öröm volt látni, hogy ő és felesége milyen áhitattal beszélnek az „Ötzi” óta létező foglalkozásról. Korondon szebbnél szebb székelykapukat csodálhattunk meg közelről. Vannak köztük újak, de láthatnak 200-300 éveseket is. Bárcsak mi is értenénk így a fafaragáshoz!

A fazekasmesterség is sokunknak megtetszett. Józsa László – Korond egyik leghíresebb fazekasmestere beavatott minket a korongozás rejtelmeibe. Hobbiként fa- és kőfaragással is foglalkozik a hosszú csendes téli estéken.

Még fel sem ocsúdtunk a képzőművészet ránk gyakorolt hatásából, mikor buszunkkal a Hargitán át a Gyilkos-tóhoz vettük az irányt. Útközben Eszter tóhoz kötődő mondáját hallgattuk. Odaérve elvarázsolt bennünket a látvány, az 1000 m fölé magasló sziklaszirtek varázsa. Mukkanni sem tudtunk a sziklaóriásoktól, ahogy utunkat a Békás- szorosban folytattuk. A sebesen száguldó Békás patak robaja, a hegygerincek tiszteletet érdemlő vigyázzállása rádöbbentett minket a természet erejére, lenyűgöző szépségére. Az ember álmában sem tud elképzelni ekkora csodát!

Hazafelé csendesebben utaztunk. Fotóztunk. Bámultuk a Kárpátok bérceit. Valami történt velünk ezen a napon, ami szavakkal nehezen kifejezhető, de szívünk mélyén örökké érezzük a varázsát.

Gyergyószentmiklóson a Pálya Hotel svédasztalos ételei kényeztettek bennünket. Modern berendezésével, jégkorongmúzeumával kedvencünkké vált.

KÉPEK

 

3. nap

Újabb eseménydús, érzelmekkel teli nap várt ránk! Az álom valóra vált: hazánk nyugati pereméről eljuthattunk Nagy-Magyarország legkeletibb pontjára, az Ezeréves határhoz, Gyimesbükkre. A magyar szó az itteniek ajkáról szebben cseng, mint bárhol a világon. Tiszteletük jeléül koszorút helyeztünk el a kopjafán. Árnyékában a Himnuszt szavaltuk.

         „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére,

         Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.”

A legendás 30-as számú vasúti őrház a korabeli gőzmozdonnyal, a romos Rákóczi várral örök emlék marad. Csíkszeredára utaztunk tovább. A Petőfi Sándor és a Csíki Székely Múzeum várt minket. Modern interaktív kiállításán sok régi tárgyat csodálhattunk meg, filmet néztünk az esztenákrók, s az ottani emberpróbáló életmódról. A fiúk várkatonának is beöltözhettek. Betekintést nyerhettünk a történelmi időkbe.

         Maradtunk volna még, de várt bennünket Csíksomlyó. Fel sem fogható, hogy gyerekként idáig eljutottunk! A Kegytemplomban megérinthettük Babba Máriát, s áldást kérhettünk magunkra, Drága Szeretteinkre, hazánkra, a világra. A Mária-kút borvíz forrásából is meríthettünk, majd a Nyerges-tetőre vitt buszunk. Vezetőnk Kányádi Sándor Nyergestető című versét idézte a „nemcsak szép, de híres hely” kapcsán, ahol az 1848-49-es szabadságharc közel 200 hős védője alussza örök álmát, akik

         „álltak, mint a fenyők

         a harc rettentő viharában.

         Végül csellel, árulással

         délre körülvették őket,

         meg nem adta magát székely,

         mint a szálfák, kettétörtek.

         Elámult az ellenség is ekkora

         bátorság láttán,

         zászlót hajtva temette el

         a hősöket a hegy hátán.

         Nem tud róluk a nagyvilág,

         hőstettükről nem beszélnek,

         hírük nem őrzi legenda,

         dicsőítő harci ének,

         csak a sírjukon nőtt fenyők

         fönn a tetőn, a nyeregben

         s azért zöldell az az erdő,

         egész Csíkban a legszebben.”

…Idefenn találtuk meg a Tüttő Nótaklub által állított Kopjafát, ahol mi is főhajtással tisztelegtünk a hazafiak előtt.

Nemzeti szalagos koszorúnk hirdeti, hogy itt a kiskanizsai iskolások is lerótták kegyeletüket. Kézdivásárhelyen a céhesekre és Gábor Áronra emlékeztünk.

KÉPEK

 

4. nap

Reggeli után Szovátára, a híres üdülővárosba indultunk. Itt a pompás Medve-tó környezetében álmélkodhattunk. Azért Medve-tó, mert felülről nézve úgy néz ki, mintha kiterített medvebőr lenne! A modern játszótér, a friss hegyi levegő, a sós víz, a vadregényes természet, és a vidám szabadidő feltöltött bennünket.

Eme csodás hely után Marosvásárhelyre érkeztünk. Itt idegenvezetőnk kíséretében felmentünk a Városháza tornyába, ahová még turisták sem mehetnek fel, így kivételes lehetőséget kaptunk. A temérdek csigalépcső, s a magasból (madártávlatból) elénk táruló városkép, s a vidék panorámája felejthetetlen élményt jelentett. Kicsit sétáltunk a Várban, majd a Teleki Téka közel 200 ezer darabos könyvtára következett. Teleki Sámuel és az egyetemisták alapozták meg, a világhírű gyűjteményt, ahol számos ritkaság található. Ebben az épületben kapott helyet a Bolyai Farkasról és Jánosról nevezett kiállítás. Íróasztaluk, személyes tárgyaik, matematika- és tudományos eszközeik mindnyájunkat elkápráztatták.

A nap utolsó állomása a Tordai-hasadék. A kilátóhoz menet felelevenítettük Szent László királyunk ide kötődő mondáját, megcsodáltuk a pazar kilátást, majd a szűk szerpentinen sofőrünk bravúros vezetési technikájának köszönhetően (amire végig az úton a napok folyamán kitűnőre vizsgázott! Hála érte) leereszkedtünk a patakvölgybe, a hasadék bejáratához. Ugyan nem jártuk végig a 3 km-es kiépített, hidakkal, barlangokkal, sziklákkal tarkított hegyi ösvényt, de így is izgalmas és meseszép volt! Ide vissza kell még jönni!

Csak bámultunk és nem hittünk a szemünknek, hogy létezhet ilyen!

Villa Gong is kitűnő szállás volt, ahol utolsó éjszakánkat töltöttük.

KÉPEK

 

5. nap

Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elrepült a hét! Belegondolni, hogy erdélyi osztálykirándulásunk utolsó napja vár ránk, eléggé különös volt!

A Tordai Sóbánya várt minket a Föld gyomrában. Induláskor még nem is sejthettük, hogy a több emeletnyi mélység több száz lépcsőjét legyőzve, milyen elbűvölő hely vár ránk. Még a panorámalifttől és óriáskeréktől való félelmünket is legyőzhettük. Idegenvezetőnk számos érdekességet mesélt a só kitermeléséről. Itt is gyarapíthattuk tudásunkat, de ismét barangolhattunk az önmegismerés útján is. A távoli csillagokat nézve érezzük a messzeséget, de a bányában, az ember vájta tárnákban a magasság végtelenné lényegül. A vaskos mennyezet, a visszhangzó terem…! Csak a felszínre érve éreztük, hogy ez az élmény is igazán csodálatos volt.

Ezt követően a kalotaszegi népművészet egyik központjába, Körösfőre látogattunk, ahol a 4 fiatornyos református erődtemplom nemcsak kívülről volt gyönyörű, hanem kazettás mennyezetével, piros varrottas terítőivel, fafaragásaival igazi műremeknek bizonyult. Itt a helyi lelkész várt minket, aki mesélt nekünk a történelmi időkről, a táj varázsáról, az itteniek nyíltszívű, tiszta életéről. Ezután megáldott minket, mindnyájunkat.

Hasonló érzés kerítette hatalmába a csapatot, mint Csíksomlyón! Így búcsúztunk hát Tündérországtól.

Tudatosult bennünk, hogy igaz a mondás: „Aki vendégként érkezik Erdélybe, az barátként távozik.”

         Anyanyelv, család, barátok…

Megértettük Tamási Áron szavait: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Itthonról hazataláltuk! Bármikor visszamennénk!

         Hálásan köszönjük a sorsnak, tanárainknak, hogy lehetőséget kaptunk erre a Nagy Utazásra! Köszönjük, hogy felelősséget vállaltak és vigyáztak ránk. Örök hála a felejthetetlen élményekért, a vidámságokért, a beszélgetésekért! Összekovácsolódtunk! Búcsúpillantás a Királyhágón, Határ a határtalanságban.

Újra itthon vagyunk, de egy Életen át éltet mindannyiunkat a sok közös élmény!

KÉPEK